Amióta emlékszem soha nem volt még életemben egy olyan tanévmegnyitó, amikor élveztem volna, hogy az emberek ott a diszasztalnál beszélnek és beszélnek és... hát igen és beszélnek. Ott álltam életem utolsó iskolakezdésén és rájöttem mennyire egy klisés, közhelyes dolog ez. Szerencse jövőre nem kell végigszenvednem. Amiért ez különleges év volt, az azért volt, mert idén először nem esett az eső iskolakezdésre. Ilyen még nem volt, amióta emlékszem.

Úgy látom, hogy egy tanárnak fel kell  tudni kelteni a diákság figyelmét. Ez a feladatuk. Most azért a diák nem hibás, hogy unja az egészet a szar akkusztikájú tornateremben és a tömeges kivonulások pedig azért vannak, mert semmi érdekes nem történik ott. Persze lehet szemtelennek nevezni és kérni a figyelmet és fegyelmet, de a diák megadja a figyelmet és a tiszteletet is, ha kap ő is cserébe valamit. És hát ezen az évnyitón többségében nem volt semmi érdekes és semmi különösebben figyelemre méltó. Persze az ember szivesen végighalgatja a rövid és velős felszólalásokat. De bele sem merek gondolni, hogy mi lett volna, ha mind a 8 felszolaló ugyanolyan hosszan és sokat beszél mint egyesek...

Izé, boldog új évet kívánok!