Idefigyu

Nézegetem a statisztikámat. Április 26.-án volt az első bejegyzésem, melynek címe, igazán "stílusosan" I.-ső bejegyzés M lett. Azóta átmentem sok dolgon és érzésen, megváltozott a véleményem különbözőkről.

Csalódtam előbb olyan személyekben akikről nem hittem volna, aztán csalódtam olyasvalakiben akiről nem hogy nem hittem volna, de úgy éreztem, hogy hamarabb csalódhatok magamban, mint benne. Szóval átéltem pofonokat. S lassan megértem földrajztanáromat, Soltzot, aki már sokszor mondta nekem, hogy mindig az szúr hátba leghamarabb, akitől nem is várja az ember. Eddig nem mertem hinni ebben, mert az azt jelentette volna, hogy elvesztem a barátaimat. Nem vesztettem el a legjobb barátaimat. És tényleg úgy érzem, hogy nem is fogom.

Azonban elvesztettem a bizalmam egyes olyan személyekben akik mellett dolgoztam. Olyan csapatot fogok a jövőben kiépíteni akikre ráfogom tudni bízni a munkám. Decembertől ugyanis visszavonulok és csak az érettségire fogok koncentrálni.

Azonban az előzőeknél sokkal fontosabbat veszítettem el. Elvesztettem azt a lányt aki szeretett és akit szerettem. Úgy hozta a sors, hogy 2 hétig ne találkozzunk. Teljesen elhidegült tőlem és olyanokat tett, ami igazán fájt. Mai napig képtelen vagyok megérteni, hogy mi történt azon a négy napon amíg szakítottunk. Fájdalmas volt, nem hittem el hogy mindezt az a személy teszi velem akiben addig a legjobban megbíztam és hogy ennyire keveset jelentett neki az elmúlt félév. Azt bizonygatta, hogy tart hozzám és hogy nem akar eleveszíteni, de másképp cselekedett. Érdekes pont most csörgött rám, pedig nem bippelt a szakításunk óta, persze nemtuok visszacsörögni neki, nincs egyetlen centem se.

Hát most úgy vagyok, hogy inkább csak takargatom a sebet, nem merem megérteni, hogy mi történt, lassan már nem is akarom, majd elmúlik és ha úgy hozza a sors, akkor leszek még boldog lány miatt.

UPDATE: tudom, hogy visszatekintés rövid i és nem hosszú ahogy a címben irtam, de mostmar azert sem fogom átírni.