Péntek este
Rest In Peace
Jesszusom, ők akkor most fizettek, hogy fellépjenek? Na jó, nem akarok rossz lenni, de a legutolsó koncertjük óta, amin ott voltam, talán-talán visszafejlődtek. És nem is kicsit. A szövegből semmit nem értettem, a ritmus valahogy nem illett a számok többségéhez és nemcsak, hogy zajosak, de még túl hangosak is voltak. Kár, igazán kár, tavalyi fellépésük sokkal jobban sikerült. Ahogy a Hs7-ék mondták, az a baj a mai amatőr metálegyüttesekkel, hogy nem tudják megkülönböztetni a keménységet a durvaságtól. Tény ami tény, remélem lesz még a jövőben részem jobb R.I.P. koncertben.
Heaven Street Seven
A R.I.P. után igazi megkönnyebbülés volt a kellemes indie rock-pop. Nyilván nem lehetek olyan rossz, hogy összehasonlítsam a két együttes, nincs is miért, Hs7-ék profi zenészek. Számok rendesen kidolgozva, és ami a lényeg és nagyon tetszett, hogy ugyanolyan precizitással és odaadással előadva, mint ahogy a studiofelvételeken hallhatjuk. Koncert után, Zsolttal, a gitárossal elbeszélgettem, mondta, hogy szeretnek Romániában fellépni, és hogy eddigi egyik legkellemesebb fogadtatása az Bukarestben volt, olyan közönség előtt, amely tiszta román volt. Én voltam a felelős a fiukért így a szállásuknál aludtam és amikor másnap reggel beszélgettem velük tök jófejnek tűntek és egyáltalán nem úgy viselkedtek, mint egy világhírű együttes, pedighát a Hs7 a maga műfajában igen elismert.
Szombat este
Ordibáló Szamócák
Kettős élményekkel maradtam az "Ez az a város amelyben élek" c. koncertjük után. Kezdem a rosszal, nemtudom ki hibája, de én gyakran nem értettem a szöveget, nem volt valami tiszta a hangzás. Ami még kifogásolható, hogy számaik többsége nem eléggé pörgős, jó halgatni őket, de nehezen lehet számaikra bulizni. Tetszett, hogy régebbi számaikat feldolgozták, nem ugyanazzal léptek fel. Plusz, hogy újabb számaik tetszettek a közönségnek. Személyes kedvencem az a Weekend c. szám. Na az igen, csomó ideig eltudnám hallgatni. Meghallgatható itt. Látszott, érződött, hogy összeszökött együttesről van szó. Még ha az utobbi időben tagcserén is átmentek. Amit ötletesnek találtam az az, hogy az egész felléppésnek adott egy amolyan műsor hatást, hogy a számok közben a városról volt vetítve. Nekem tetszett a műsor. Bár nem azt mondom, hogy elégedett vagyok vele, mert van ott még mit csiszolni. És hát addig jó, amíg van miből csiszolni.
Role
Role-ról sokmindent lehet mondani, csak azt nem , hogy az ember nem érzi jól magát a koncertjükön. Tágas a repertoárjuk-többnyire feldolgozások, így biztos van legalább egy-két olyan szám amit ismersz és jót tudsz rá bulizni. Ráadásul, ha olyna szerencsés helyzetben vagy, mint én voltam, hogy a számok 90 százaléka tetszett és még jó társaság is van mellette, akkor lehetetlen, hogy Role koncert alatt ne érezd magad jól. Szombat estétől dudolgatom: "Pocsolyába léptem, sáros lett az új cipőm, hiába keféltem elhagyott a nőm"
Jövőhéten is tartom a jószokásom és akkor is koncertbeszámolóval kezdem a hetet. Szombaton Alphaville koncertre mejek.
